Dózsa SE blog

Két egyenrangú csapat összecsapásán a kapura veszélyesebb Szederkény megérdemelten nyert, amihez gratulálunk nekik. Sajnos megint olyan góllal szerzett vezetést az ellenfél, amelyhez nem sok köze volt: kapusunk egy ártalmatlan beívelést beütött a kapuba… Innen kezdve a Szedi azt játszhatta, amiben nagyon jó: mélyen visszaállt, és kontrázott. Az első félidőben támadásban és védekezésben is gyengén teljesítettünk. A szünetben rendeztük a sorokat, így a második félidőben már irányítani tudtuk a játékot, de a támadójátékunk továbbra is túl sablonos volt, hiányzott a váratlan megoldás, a gólhelyzet. Ennek ellenére bíztam benne, hogy találunk egy gólt, de a szegény embert még az ág is húzza: a csereként beállt Veit Péter súlyosan megsérült (az összes bokaszalagja elszakadt, ezúton kívánunk neki gyógyulást), így amikor gólt kellett volna rúgnunk, a cserekapus volt az egyik mezőnyjátékos… Végén kockáztattunk, kinyíltunk, ennek lett az eredménye az újabb kapott gólt.